Három a Zisten igaza.

2008.08.28. 19:25

Na, most tényleg jól megírom a magamét. Kezdem a legelején. Egy olyan világban élünk, ahol a kommunikáció alapkövetelmény. Namostmár. Engem rávitt a lélek és a google arra, hogy válaszoljak, kommentet írjak, megfellebezzek egy blog bejegyzést (lényegtelen, hogy kinek a blogja) és azóta esz a fene. Ma úgy döntöttem, hogy blogot kezdek én is, hallám mi lesz belőle? Előre, csak előre! Az illető blogger kb 20 perc múlva megjelent a messenger listámon és a barátom kívánt lenni. Megengedtem neki, aztán jól megmondta nekem a magáét és vice versa. A vice versa könnyen ment, mert meg voltam lepődve attól, hogy egy élő ember megtalál engem (és kvázi élő kapcsolatot létesít velem), miközben én úgy gondoltam, hogy ez nem történhet meg, adatvédelmi meg miegymás okokból. Nos, azóta is ott lóg a listámon, dehát - hála a lehetőségnek - nem lát engem, mert: "appear permanently offline". És ez nem is fog változni egy darabig, mert végülis: mi közöm nekem ehhez az emberhez? Semmi. Nem is érdekel a véleménye, megvan nekem is a saját fejem és azzal szoktam gondolkodni. Nade itt jön akkor a kérdés: miért lettem jómagam is blogger? Azér'! Vagyis: van nekem egy rettenetes szokásom. Amikor valamitől kiakadok, (nem szeretem, elutasítom stb.) elkerülhetetlenül bele is habarodok. Érdekelni kezd a téma és hamar rájöttem, hogy végső soron ez egy kísérlet. Amugyis fosik az agyam, hát akkor mér ne fossak ide? Maximum jön egy ujabb merénylet és elvesznek a bejegyzések, a sok személyes vallomás (hüpp-hüpp), a rengeteg energia, amit bloggerek százezrei ilyen és ehhez hasonló bejegyzések megírására pazaroltak, blábláblá. Úgyhogy azt üzenem (fogalmam sincs, hogy kinek): legyetek résen! A Hangya és a Tücsök meséje nem volt még annyira kiforgatva, mint amennyire ez a blogos dolog lesz. Ha lesz. Mert fenntartom magamnak a jogot arra, hogy azt mondjam amit akarok és később megváltoztassam. Mert Én soha nem mondhatok ellen Önmagamnak. Kétszer ugyanabba a folyóba lépni nem lehet és hasonlók alapján, de nem kizárólag. Búcsu ideje: pá-pá.

Szerző: Jen Chi

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jenchi.blog.hu/api/trackback/id/tr52638240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén 2008.09.10. 17:43:02

ha már a világunkban alapkövetelmény a kommunikáció, akkor sok is van belőle. a virtualis -kommunkiacio- a félreértések univerzuma. ehhez jön majd a blog, ami tükrözi -jobb esetben- a saját magunkról alkotott képünket, vagy a világot a mi szemünk sarkábol, vagy olyannak állít be -éppen a nonverbális kommunikáció hiányának biztonságában és a végiggondolás menedékében- amilyenek nem vagyunk, de számunkra csábíto. vagy csak csupa képmutatás. ezt viszont ki lehet szűrni. -többé.. következtetásképpen a blog egy véleménytformáltató szó és kép szemetes. de ez csak egy f -t hozzászólás. neked mégsem kellene annyira stabilnak lenni

Jen Chi 2008.11.15. 02:29:48

Te. Nem értem azóta sem, hogy mit akar ez a dolog jelenteni. De mindegy, ez is csak egy vélemény. :))