Okkorát ardítani nám tudok mint a veszett mádve, de szárátám a mízet.

Formai elemzés 1.

"Vásott szemű kínai kölykökről regél a nép, felséges sirályom, olyanokról, akik széllel szemben vitorláznak."

"Féltve őrzött irodalmi olvasmányaim javát megettem, de ilyenről még én sem hallottam."

Híre is ment ennek hamarosan. Akkor már én is meghallottam, lóra pattantam hát, mint a nikkelbolha és kigyelmetekhez siettem tanácsért. Mit tehet egy szaracén, ha összetévesztik a szurkos vödörrel? Hát, kérdem én: jó ez neki? A kínai kölykökkel mások nem kommunikálhatnak saját nyelvükön, csakis a szél, de az a vitorlát dagasztja. Egyre erősebben és erősebben fúj, szemből támad, akármerre nézek, nem látok egyebet mint dagadt szelet, fújó vitorlát, hullámzó eget és felhőkkel tarkított óceánt.

"Akárhogy nézem, valami hibádzik ebből a beszámolóból, bölcs Transzközép. A terem falai konganak, ha bádoglemezzel csapdossuk."

"Valóban, a hering is említette reggeli közben. Le sem tudta hunyni a szemét a szegény pára. Fikarcnyit nem aludt és reggel fáradtan ébredt a tányéromban."

VÉGE

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.