J, mint K

2008.12.02. 02:19

- Tudod fiam, vannak napok, amikor azon toprengek: merre tart ez a világ, és vele együtt hol talál célba ez a hat milliárd lélek. Igaz lenne, hogy a pusztulásba tart vonatunk? Vagy talán: az elkerülhetetlen megtorlás felé sietünk, amely feloldja az átkot, azt az Átkot, melyet a Buta És Középszerű Ember idézett valamennyi embertársa fejére, amikor úgy vélte, helyesen cselekszik, ha kicseszik öreg szomszédaival, szeretett testvérével, szürke AUDI-jának részleteit fizető segítőtársával? És miért? Mit remél eme gyalázatos átverésért kapni cserébe? Milyen üzlet az ilyen? Ki vállalta át tőlem azt a terhet, amit magam szívesen viseltem? Az olaj vérré, a tej savvá válik így, meglásd. Örököljünk, vagy örökké öljünk? Ej, nem jó ez így, Antoine! Csukd be magad mögött azt az ajtót kérlek, fázik a lábam. Csak hajtsd be. Úgy, jó erősen lökd meg. Hideg van már, december. Ki gondolta volna... Nagy nekem ez a ház, és elfáraszt a járkálás is, meg az éjszakai önkorbácsolás, a csuklógyakorlatok, a csend. Tudod fiam, sokat gondolok rád, rátok, a bandára, az állatmenhelyre...Mi lett volna, ha itt maradsz velünk, ha találunk neked egy kis rést, egy sarkot, egy boltot? Bármit, amiből meg lehet élni, sok munkával, némi pénzzel, lelki nyugalommal. Megvetted magadnak azt a telket, amiről azt mesélted, szőlősében pihenni olyan, mint egy svájci magánklinika biztonságából nézni a hegyeket? Nem, persze, hogy nem. Miből is vetted volna?! Jaj, fel kell állnom egy kicsit. Elzsibbadtam.

Néhányszor körbe csoszogja a fonott karosszéket, aztán letottyan, vissza a pokrócok és párnák közé. Hóna alá dugja a kezeit, majd serényen dörzsölni kezdi őket, mintha csóré tenyérrel akarna tüzet csíszolni. Látom, hogy sápadt, és hideg a szellő is, amit sovány testének hirtelen mozgása kavart a szobában. Nem igazán tudom, mit is mondhatnék erre. A bor után nyúlok és mindkettőnknek töltök.

- Egészségedre, Trombitás! Ne panaszkodjunk.

- Látod Antoine? Erről beszélek. A közönyről, amit te magad is álarcként arcod elé tartasz, ha megérintek bizonyos húrokat, és úgy teszel, mint az értetlenkedő zsidó, aki a folyamatosság kedvéért, folyton visszakérdez, hogy Jézusnak legyen oka kikerekíteni, megmagyarázni és tovább bonyolítani példabeszédeit. Olyan ez, mintha a teljes Szentírást két hajótörött írta volna, akik valamennyi szerepet maguk játszották el, felváltva, páros magányukban. Két partravetett Homo Religio, mondhatnám, de nem szeretném, ha félreértenél, hogy aztán homoerotikus tartalmat és férfi-tündér-mesét álmod, ha én már nem leszek köztetek és emlékeid között száguldozva, eszedbe jut ez a történet. Akkor....egészségünkre! És ezt nem panaszkodás gyanánt mondom.

A bejegyzés trackback címe:

https://jenchi.blog.hu/api/trackback/id/tr56799062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.