Hogy is van az, amikor Alen Trauby felveszi a kést a porból, megtörli és csak annyit mond: "Menj vissza a szobádba! Feküdj le. Uborkaszezon van." Süt a nap ilyenkor, nem? Hát itt olyan is van, de setétedéskor, vagy még azelőtte is megesik, hát kérem, olyan fene nagy zivatar és mennydürges van, hogy ijesztő. Komolyan mondom, a szél lesodorta ma is a meglazult, izé, cserepeket az új Chryslerre. Nem vót az enyim, nem sajnáltuk. Én meg én. Az eső meg hirtelen jött ezután, gyorsan esett és sokat. Sakkor ráébredtem, hogy nincs uborkaszezon. A félhomályban felkecmeregtem a lépcsőn, odafennt valaki hangosan azt sikkantotta: "Huszonöt!".

A csillár nem függött a mennyezet közepén, inkább az ajtó feletti középen, az ajtó és a pult között. Mi minden történt eddig. Gyalog mentem és jöttem. Voltak lépcsők, galambok, napsütés és eső, szoba, kávé s feladatok dögivel. Uborkaszezon? Kinek?

Hogyan tovább? - tettem fel a kérdést magamnak. Mi van akkor ha kiderül, hogy nem uborkaszezon van, és nemis a tornádó a legnagyobb veszély, hanem az a helyzet, hogy kiégnek a biztosítékok a fejedben. Közben, persze, a csillár miatt van az egész kibaszott látomás. Mert nincs középen.

Végre megvan az asztal és megvan a társaság, kedvesen intik, bennt vannak a fiúk. És közben esett az eső. Most nem esik. ...  Sokat töprengek azon, hogy vajon normális vagyok? Nem igaz, hazudtam. Nem sokat, de néha átfut az agyamon, az bizonyos lila gondolat...a piros csík a személyiben...ilyenek. Hüjeség, persze. Olyasmi, mint az aszkézis. Edzésnek jó. Előtte be lehet melegíteni valami alkohollal, az segít. De végeredményben ez a csillár miatt van az egész. Eltolódott a balansz. Jó, akkor innék egy sört, vagy most az egyszer mégis inkább egy kólát, de no money, no problem. Nincs is probléma, meg se kérdik a pincérek: "Hány óra? Do You speak malawi?" Semmi. Megúsztam. Ma már sok fontos dolog kiderült, de ekkor újabb rendkívűli dolgok kerültek elő. Most már tényleg nagyon fáradt voltam, de felcsigázta az érdeklődésemet a téma, átnéztük alaposan a papírokat. És jó lesz. Biza. Ha madaram volna, azt most röptethetném, de még íjam s vesszőm sincs, amit a távolba lőjek. És ez még nem minden. Ezután eláll az eső. Ma volt az a rövidebbik fajta, holnap a nagy tornádó jön, majd meglátjátok. Elállt és hazamentünk. És akkor én már nagyon fáradt voltam, pedig uborkaszezon kéne legyen. Holnap is ilyen lesz? Fölösleges kérdezni is. A kvarcorrú bába tudja. Vagy a csavargyári manó. Vagy egyik se.

A bejegyzés trackback címe:

https://jenchi.blog.hu/api/trackback/id/tr601218925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.