Diplomafilm - 016
2009.01.16. 19:11
Katóra gondoltam ma és arra
milyen mókás
darabos és hajlékony egyszerre.
És arra gondoltam
hogy MIHÁJÉLA a pünkösdista szombatista álkeresztény felvilágosodás egyházának
szűve-lelke
kényszer-híve? áldozata? vállalója? hordozója?
,de minek???
MIHÁJÉLA azonban otthonában nyalka legényekről, gyarmathúgói búzatengerről, traktorokról álmodik.
Arcának vonásait belső démonok torzítják Megmintázhatatlanul Mássá. Kezében egy üveg vodka: pohárba tölti, csordultig. Arca nem remeg, a poharat azonban görcsösen és átkozottul tudatosan markolja, miközben szemei egy láthatatlan perspektívát fürkésznek. Ők vannak. Most. Itt most Ott van. Bosszú. Kényszerfogság. Reflektált és reflektáló egyidő-terűsége. Isten Én Vagyok. Proklamáció. Bűntudat. Prezencia őn-projekció által. Sugárzó jelenlét.
- Hová tette a subáját az az istenatta teremtette nyurga alak? Övé tán a traktor, mely amott vesztegel, hol Babits, Szántó Péter és Baltanyugati-Turul Béla szántóinak vége, s a kaptatóra érve nem látni már egyebet sűrű erdőnél, Renoir függőkénél és Vadmajális-Valami-Épkézlábabb-Festőtől-Mint-Duchamp-fák árnyékánál? Hasonlít azokhoz a mosolygós arcú pasasokhoz (hehehe...elkuncogja magát, de a hang jelez egyebet a túlfeszült, megmerevedő és időnként ellazítva váltó expresszív mimika mást.)
CUT TO:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.