E videóért köszönet a  készítőknek és a Transindexnek. Jobb ha megnézitek, mert még időbe telik, míg elkészítjük a mi hét nyelven beszélő, nagyon-nagyon komoly digitális hatásokkal sokkoló, kihagyásos elbeszélésmóddal megszerkesztett werkfilmünket, s hogy addig is lássatok-halljatok valamit ebből a megismételhetetlen kísérletből, melyet jövő nyáron megismételünk, ha minden igaz. Jó szórakozást!

U.I. Ha lassan tölti be, akkor a videó elérhető eredeti helyén is, azaz kattints ide.

   Kezdem az elején, talán úgy lesz a legkönnyebb, bár a sok élmény és sör még egyelőre megzavart méhrajként (óh, be szépen megaszondtam!) döngicsél a fejemben. Pontosan nem tudom, de kb másfél hónappal a húszadik Tusványos fesztivál előtt kezdtünk el készülni. A projekt a Hidro-Plastik Theater nevet kapta, és ez röviden magában foglalja az elképzelést: vízi bábszínházat csinálni a Csukás tóban, műanyag palackok és természetes anyagok felhasználásával.

   Előkészületeink egyik első fázisában szemügyre vettük Google Earth segítséggel a tavat, de ebből nem derült ki a lényeg, pontosabban fogalmunk sem volt: milyen mély lehet a víz? Szerencsére, egy héttel a fesztivál előtt, Bán Attila kiment a tóhoz, helyszíni fotókat készíteni.

 A fotók alapján még mindig tudtuk megállapítani a víz mélységét, de már gyanítottuk, mi lapulhat a felszín alatt.

   A vízi bábszínház hagyományosan vietnámi műfaj. A tábor első napjaiban ez szóba is került, és bár mi nem ebből az irányból közelítettünk a vízen járás tehnikai megvalósításához, tanulságos volt látni-hallani, hogy nem teljesen ismeretlenek azok a vizek, melyekre evezni készülünk. Kellemes meglepetés volt, akárcsak a táborlakók érdeklődése, míg az úszó bábokat és díszleteket készítettük.

 "Mi lesz ez?" "Hogyhogy mi? Sátor. Nem látod?"

Ilyenkor felnéztünk a faragásból, ragasztásból, kötözésből és ötvenegyedikszer is elmondtuk, hogy nem sátor lesz ez, hanem maga Jézus, aki a vízen fog járni, vagyis úszni péntek délután. "Hánytól lesz az előadás?" Nos, ez volt az a kérdés, amire nem tudtunk mit felelni. "Délután. Négy és öt között. Olyasmi."

   A Tusványos Pressben ezalatt naponta megjelent a hír, miszerint az Apropo! Kulturális Egyesület palackokat gyűjt, díszletet épít, castingol, dobost keres és hasonlók. Mi nagyon örültünk a hírverésnek, valamint gyorsan beláttuk, hogy nem ártott volna egy nagyobb sátorral érkezni. Kétszemélyes retró-sátrunk alig kivehetően bújt meg az igluk halmazában, mégis, amikor szomszédainktól gyűjteni kezdtük a palackokat, a sátor előtt elhelyezett szemeteszsákban hirtelen magától is gyűlt némi műanyag hulladék. Jónéhányan saját kezüleg hozták a kiürült "nájlon-üveget", dacolva a napszúrással, másnapossággal és természetesen a Dakota nép harcos fiaival, akik karkötő nélkül nem engedik hozzánk jönni a táborozókat, ha nem sátorlakó az illető, szóval, ezért a gesztusért is hálás köszönet. Megjegyzem, hogy amikor azt mondtuk, hulladékból készítjük a bábokat, nem a félig üres pástétomos konzervre és a rothadt paradicsomra gondoltunk. Az viszont való igaz, hogy mi sem láttunk egyetlen helyet sem a tábor területén, ahol szelektíven folyt volna a hulladékgyűjtés. Pedig hát a rendezvény mottójában - a Húsz esztendőm hatalom! mellett - az is ott állott, hogy Tusványos 2009.Természetesen! Naív ember (pl. én) egyből arra gondol, hogy itt aztán olyan zöld lesz minden, mint anno a Paradicsomban. Nem volt annyira zöld.

 Elkészült Jézus mogyorófa váza és megérkezett Szabó Attila, a rendező is. Szétszórtuk, majd saját kezüleg szelektáltuk a hulladékot.

   A történetben, amelyet előadni készültünk, a vízen járás csodája, Péter kishitűsége, a csodás kenyérszaporítás és Máté statisztikusi képességei bontakoztak ki, viccesen és - ezúttal valóban! - kísérleti körülmények között. Három kávé mellett megcastingoltuk Hermannt s nekiláttunk a munka második szakaszának. A tanítványok csónakjához még tervrajz is készült. Maguk a tanítványok darabokban érkeztek Kolozsvárról a Szabó Attila hátizsákjában, babaruhák és gyerekcipők formájában. Ezeket aztán palackokkal és szivaccsal kellett kitömni: így lett teste a báboknak.

 A csónak vázlata a porban.

 Délutánra Jézus öltözéket kapott és kezeket, elkészült a csónak, majd felkerültek rá a palacktestű bábok.

 Kezdődhet a próba! Szabó Attila három apostolt alakított az előadásban.

 A vízen járást megelőzi a vízben, pontosabban a hínár- és egyébb aljzatnövényekben való járás, ahol a lábra ragasztott kínai papucs, simán állíthatjuk, hogy alapfelszerelés. A találmány joga Bán Attilát illeti, aki szerint a szkoccs - majdnem mindent megold.

    Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy amint haladunk előre a történetben, egyre több lesz a kép és egyre rövidebb az írásbeli tudósítás? Valahogy így volt ez ott is, amikor a fotók készültek. Első nap sok volt a szöveg, fogyott a sör és más legális tudatmódosítószerek, természetesen alig maradt néhány homályos kép (lásd  alább).

 Apropó! Ez a sátor ismerős...

De akkor bemásztunk a tóba - és ettől kezdve megnőtt a tét. Dolgozni kellett: befejezni a keretet, kötözni rá textíliát, fekete szemetes zacskót, száraz hínárt és szénát ragasztani a fejre, babaruhába öltöztetni a palackokat, varrni, dróttal átlyukasztani és kampóval rögzíteni az apostolokat a csónakhoz...és péntek reggelre minden készen állt. 

 A víz kellemes volt. Valaki megkérdezte: egytől-tízig skálán hányasra értékelem? "Nyolcas!" mondom én, mire ő: "Na, hadd el! Hogyne!". Pedig tényleg langyos volt. Attila is tanúsíthatja.

 És Endre is, azaz Máté apostol, a statisztikus tanítvány. Ő sem fázott.

 A nap elbújt a felhők mögé, félő volt, hogy eső miatt elmarad a produkció.

 "Még tekerjél rá. Úgy. Most már jó lesz."

 A próbák alatt folyamatosan takarították a tavat, a vendéglő alkalmazottai a hídról, a táborozók és turisták pedig a partról bámészkodtak.

 Mit visz a kishajó?

 Ennél mélyebb ne legyen!

Péter és Máté

 "Lesz ma eső vagy nem lesz? Te mit szólsz, Máté?" "Hümm-hümm" - válaszolt a tudósító tanítvány. És igaza volt.

 Péter a vízenjárást gyakorolja.

   A próba végeztével elnyúltunk a fűben és vártuk a közönséget. Vagy az esőt. Aztán öt órakor megkondultak a harangok, a közönség pedig a parton ülve dobolni kezdett a kiosztott műanyag palackokkal. És kisütött a nap. Megkezdődött az előadás.

   (Tusványos történelmének első vízi bábelőadását nemsokára teljes egészében megtekinthetitek a neten is. A felvétel digitalizálása és vágása folyamatban. Addig is ajánlom kedves figyelmetekbe a banathy.blogspot.com/ oldalon található fotókat és tudósítást, amit még a tábor ideje alatt töltött fel Attila.)

Hát röviden itt erről is van szó, csakhogy olyan sátor kellene ami kétterű, azaz kétszobás plusz előszoba és terasz, mert olyan is van ám, és bazi nehéz, régi, cseh vagy tőlem lehet román is. De legyen 6-8 személyes vagy azonfelül. Nem katonai sátor, hanem kempingsátor. Keletnémet. Egy filmben is játszani fog és ígérem vigyázunk rá. Vagy lehet, hogy lengyel gyártmány. Ha ilyennel rendelkeztek és kölcsönadnátok, kérlek szóljatok valahogy rám. Komment felület, jut eszembe:)

Előre is köszönöm és szép napot mindenkinek!

Üdv,

Jenchi