Katóra gondoltam ma és arra

milyen mókás

darabos és hajlékony egyszerre.

És arra gondoltam

hogy MIHÁJÉLA a pünkösdista szombatista álkeresztény felvilágosodás egyházának

szűve-lelke

kényszer-híve? áldozata? vállalója? hordozója?

,de minek???

MIHÁJÉLA azonban otthonában nyalka legényekről, gyarmathúgói búzatengerről, traktorokról álmodik.

Arcának vonásait belső démonok torzítják Megmintázhatatlanul Mássá. Kezében egy üveg vodka: pohárba tölti, csordultig. Arca nem remeg, a poharat azonban görcsösen és átkozottul tudatosan markolja, miközben szemei egy láthatatlan perspektívát fürkésznek. Ők vannak. Most. Itt most Ott van. Bosszú. Kényszerfogság. Reflektált és reflektáló egyidő-terűsége. Isten Én Vagyok. Proklamáció. Bűntudat. Prezencia őn-projekció által. Sugárzó jelenlét.

- Hová tette a subáját az az istenatta teremtette nyurga alak? Övé tán a traktor, mely amott vesztegel, hol Babits, Szántó Péter és Baltanyugati-Turul Béla szántóinak vége, s a kaptatóra érve nem látni már egyebet sűrű erdőnél, Renoir függőkénél és Vadmajális-Valami-Épkézlábabb-Festőtől-Mint-Duchamp-fák árnyékánál? Hasonlít azokhoz a mosolygós arcú pasasokhoz (hehehe...elkuncogja magát, de a hang jelez egyebet a túlfeszült, megmerevedő és időnként ellazítva váltó expresszív mimika mást.)

CUT TO: