Most megint majdnem úgy kezdtem, hogy hejehuja, de visszafogom magam. Gondolkozz Mackó, gondolkozz!

Arról volt szó, egy adott ponton, hogy fejlődünk vagy nem?

(... és most november van. Visszanyúlok a múltba és eltüntetem a nyomokat. A rossz irányba tartó nyomokat tüntetem csak el, a többieket, ha időközben bebizonyosodott, hogy egyelőre jó felé mutatnak, nem bántom. De fenntartom magamnak ezt a jogot, és nem csak fenntartom: élek vele. Ah! Olyan jól esik. Mert menthetem ami menthető. Ezt teszem folyton-folyvást: konzerválok. Ami jó megtartom, ami nem azt még a disznyóknak sem adom oda, egyszerúen azért nem, mert a disznyó is ember. EU-s állampolgár és reszket, ahogy Attila mondta tegnap, mielőtt hazautazott volna, levágni malacát. Pontosítok: előszőr felvilágosítást tartanak a disznyónak, csak utána veszik vérét. Ez a rendelet, ez a szabvány. Áram van a botban, így aztán, ütnie sem kell vele az ember fiának. Hát akkor ennyit a szalonna eredetéről. A kitörölt szöveget pedig ne keresd, ő már túl jutott az akadályon, olvashatatlanságba gémberedett.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.