Mintha menta illata szállna, 

Kékköves ruhában három apáca,

Előttük az út még nem látszik a portúl.

Illatuk menta, mintha kicsordul...

Mintha, rézgálic színű lenn' az ég is!

Három apácát kirajzolja mégis.

Megettük a porban: sereg látszik, s lassan,

érkezik a harcosoknak álcozott sok angyal.

Védelmezni jőnek. Siet most a nap is,

Kékköves suhogást feketére vakít,

S a feketségből még feketébben, sokkal

Több harcosnak álcázott ördög gyűl a porban.

De, mintha mégis csendes lenne minden.

Elhalkult a csend is. Benn' is, minden szinten.

Megáll a két sereg, messze még a hajnal,

Farkasszemet néznek ördög és arkangyal.

A por leszáll az útra, leül egy apáca,

Ezüstben ázik kézfeje, bokája.

Apáca ruhája, ruhája szeglete,

Szegletnek fonákja fekete, fekete.

Kékköves mentának fekete levele,

Apáca illata vérszaggal vegyülve,

Poros út előtte, körötte látomás,

Irdatlan csatától vöröslő villanás.

Most szól és hangja mag' a Törvény!

Ereje sugárzik szájából mint tört fény.

Társnői ezt látván leborulnak térdre

"Ki vagy te?" firtatják szemeikkel kérdve.

"Én vagyok Ő! Erre nincs más válasz."

"Mire véljük haragodat Nővérünk ki támadsz?"

"Nem támadok, láthatod magad is,

amarra angyalok, de hol elmentünk: mit hagysz itt?"

"Miért van megettünk pokoli nagy sereg,

Ha mellettünk az Isten, kik azok? Kik ezek?!"

"Nővérünk, óh szent szűz, fájdalmad okáér'

Ne magad vádold: lányom, ez majd ráér."

És akkor az idősebb, elegánsabb asszony

Kezével megérinté hűvösen az angolt,

Aki, mivel ezért nem látta az öngólt kihajolt,

Túl kihajolt és a padlódeszkán landolt.

"Uram! Zárunk." "Sir?" "I'm OK. I'm Okay."

"Can You walk Sir? Should we call a cab for You Sir?"

A mondatok még nem laktak ilyen magasan soha.

Ha sikerült elérnem valamit, akkor azt jól megmarkoltam,

és hagytam, hogy húzzon föl, egyre följebb, míg

az első adandó alkalommal megragadtam egy másikat is (ez volt a főpincér) és a kettőnek egy pályát (azaz, mosdó, de minél hamarabb, és nem-nem, oda nem megyünk, ott a kijárat) szerettem volna szabni. No ilyenkor jönnek a nehézségek, jelzem, hogy ezt én is tudtam, csak azért nem ennyire feketére gondoltam, a menta mégiscsak egy alapvetően pozitív virág, vagy karakter, hadd fogalmazzam újra: virág-szereplő.

Hogy is van az, amikor Alen Trauby felveszi a kést a porból, megtörli és csak annyit mond: "Menj vissza a szobádba! Feküdj le. Uborkaszezon van." Süt a nap ilyenkor, nem? Hát itt olyan is van, de setétedéskor, vagy még azelőtte is megesik, hát kérem, olyan fene nagy zivatar és mennydürges van, hogy ijesztő. Komolyan mondom, a szél lesodorta ma is a meglazult, izé, cserepeket az új Chryslerre. Nem vót az enyim, nem sajnáltuk. Én meg én. Az eső meg hirtelen jött ezután, gyorsan esett és sokat. Sakkor ráébredtem, hogy nincs uborkaszezon. A félhomályban felkecmeregtem a lépcsőn, odafennt valaki hangosan azt sikkantotta: "Huszonöt!".

A csillár nem függött a mennyezet közepén, inkább az ajtó feletti középen, az ajtó és a pult között. Mi minden történt eddig. Gyalog mentem és jöttem. Voltak lépcsők, galambok, napsütés és eső, szoba, kávé s feladatok dögivel. Uborkaszezon? Kinek?

Hogyan tovább? - tettem fel a kérdést magamnak. Mi van akkor ha kiderül, hogy nem uborkaszezon van, és nemis a tornádó a legnagyobb veszély, hanem az a helyzet, hogy kiégnek a biztosítékok a fejedben. Közben, persze, a csillár miatt van az egész kibaszott látomás. Mert nincs középen.

Végre megvan az asztal és megvan a társaság, kedvesen intik, bennt vannak a fiúk. És közben esett az eső. Most nem esik. ...  Sokat töprengek azon, hogy vajon normális vagyok? Nem igaz, hazudtam. Nem sokat, de néha átfut az agyamon, az bizonyos lila gondolat...a piros csík a személyiben...ilyenek. Hüjeség, persze. Olyasmi, mint az aszkézis. Edzésnek jó. Előtte be lehet melegíteni valami alkohollal, az segít. De végeredményben ez a csillár miatt van az egész. Eltolódott a balansz. Jó, akkor innék egy sört, vagy most az egyszer mégis inkább egy kólát, de no money, no problem. Nincs is probléma, meg se kérdik a pincérek: "Hány óra? Do You speak malawi?" Semmi. Megúsztam. Ma már sok fontos dolog kiderült, de ekkor újabb rendkívűli dolgok kerültek elő. Most már tényleg nagyon fáradt voltam, de felcsigázta az érdeklődésemet a téma, átnéztük alaposan a papírokat. És jó lesz. Biza. Ha madaram volna, azt most röptethetném, de még íjam s vesszőm sincs, amit a távolba lőjek. És ez még nem minden. Ezután eláll az eső. Ma volt az a rövidebbik fajta, holnap a nagy tornádó jön, majd meglátjátok. Elállt és hazamentünk. És akkor én már nagyon fáradt voltam, pedig uborkaszezon kéne legyen. Holnap is ilyen lesz? Fölösleges kérdezni is. A kvarcorrú bába tudja. Vagy a csavargyári manó. Vagy egyik se.

A majálisról fotók is készültek. Bizony még videófelvétel is, azt, sajnos még nem digitalizáltuk. De hamarosan az is meglesz. És akkor aztán megnézheted magadat, fiam. Addig is megtekinthetsz néhányat a helyszínen készült képek közül, nemsokára több is lesz, csak regisztráljak én is végre egy képfeltöltő oldalon :) Az alábbi képeket Pál Botond és Bán Attila készítették.

Fesztiválunk van!

|KOMM| MAC | CAM |

Kortárs Művészeti Modul  1 – Modul de Arta Contemporana 1 – Contemporary Art Module 1

Május 23-án, szombaton első ízben kerül megrendezésre Kolozsváron, a |KOMM|MAC|CAM|, azaz a „Kortárs Művészeti Modul ”, mely ezúttal a kortárs művészet humorforrásaira koncentrálva ad lehetőséget az érdeklődőknek  olyan alkotók munkáinak megismerésére, akik alkotásaik révén, kortól függetlenül birtokolják és élvezik a „kortárs” jelzőt - is. Az egynapos rendezvény a Heltai Vendégház kertjében veszi kezdetét déli 13 órakor, a Clinicilor/Mikó utca 18 szám alatt, este 21 órától pedig,  az Eroilor 9 szám alatti Hypnose nevű klubban, ahol hajnalig tartó bulival zárja a rendezvényt a rezidens dj-ek  és budapesti meghívottjaik csapata, melyre szeretettel várunk mindenkit.

A bogrács beüzemelése után megtekinthető Szabó Attila végtelenített performansza, mely „Az élet értelme” címet viseli, idézve az angol humor éllovasait, a Monthy Python megkerülhetetlen csapatát. Ezután kerül vetítésre, Kovács Ildikó humorának emlékére, az 1976-ban bemutatott Csokonai mű, az „Özvegy Karnyóné” előadásának arhív felvétele, melyet beszélgetés követ Hegyi Réka,  a Hamlet.ro főszerkesztőjének  moderálásával .

Az első modul keretében sor kerül egy kevésbé szokványos, szabadtéri előadásra is. Dan Tilea darabja műfajilag leginkább stand-up tragedy, melyet ARTO FAN HOH címen több éve nagy sikerrel  játszik. A darab Vincent Van Gogh, Antonin Artaud és Dan Tilea saját személyén keresztül  átívelve mutatja be, a mindenkori őrült és az egészséges egyén illetve társadalom konfliktusát, az ebből származó ítéletek objektívitását kérdőjelezve meg.

Csoportos kiállításunkon öt szerző: Bán Attila, Ferenczy Botond, Starmüller Géza,  Szabó András és Török Tihamér  vesz részt fotóval, installációval, grafikával és festményekkel.

A 18 órakor kezdődő irodalmi páholyban, a Korunk fiatal szerzői – Láng Orsolya, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál és Visky Zsolt – olvasnak fel saját műveikből, Cseke Róbert és a házigazdák - Vári Csaba (költő) és Balázs Imre József, az antológia szerkesztője  –  társaságában.

Lesz ezenkívűl gitározás, zsonglőrözés, pikáns népdalcsokor,  pólófestés, és közös főzés. Töltsük hát együtt jó hangulatban, kreatív környezetben a hét hatodik napját!

Bővebb információkkal a plakátok és szórólapok szolgálnak, a részletes program elérhető továbbá a www.apropo.blog.com oldalon.

Apropó! Jó szórakozást kívánunk minden kedves érdeklődőnek! A szervezők.

Ha minden kötél szakad,

zárva áll az ajtó,

és a csapda elejtette a vadat:

Hol vagy Uram? Hahó!

Sápatagon, gyertyalángnál 

hallom magam - vagyok.

Szívemben képeslapok.

Szóltál Uram? Nagyot hallok...