- az előző rész tartalmából:

 Hajnalban ébredtem, a sátor előtt, átöltözés közben vettem észre a távolban lángoló pontot. Egy bokor lángolhatott. A préritűz nem feltétlenül teljesedik ki, van úgy, hogy átterjed néhány száraz fűcsomóra, kisebb bokrokat éget szénné percek alatt, törpe zurbulány és kumma-fű lesz áldozatává, de ez minden: homokba fullad, aztán kialszik. Ha viszont van ami táplálja, akkor megindul, a szél óránként 30 mérföldes sebességgel szórja szét maga előtt, szórja a sistergő parazsat mindenre, és akkor baj van. A halál veszélye éppenséggel nem fenyeget, de jobb lesz sietnem, ha vissza akarok érni 12 óra előtt, így gondolkoztam.

Biciklivel indultam. A távolság lassan csökkent, hamarosan felmértem, hogy mégsem leszek képes a sátorhoz visszatekerni ebéd előtt. A tűz ellenben megárthat a terepjárónak, a króm-kék festék frissen van felvíve, most volt szervízelve, szóval rendben van Pat-nek a szénája. Pat a neve, a feleségem szólítja így. Kár lenne megfüstölni, pedálozok hát a lángoló csipkebokromhoz. Amikor megláttam a pasast, én ledobtam magam a bicikliről, és egykézzel magam előtt lógatva a vázat, így ni, leguggoltam. Nem mozdult, de én még sokáig latolgattam, vajon nem-e csak megjátsza, hogy halott.

De nem volt halott. Amikor odamentem, bizony szuszogott. A szeme résnyire nyitva, a szája cserepes és valamit mondani akart. Szemmel láthatóan boldog volt, hogy embert lát, de mintha maga sem hinné. Lepedő fedte a testét, más nem volt rajta, sem körülötte. E képtelen állapotban elképzelni sem lehetett, hogyan mászhatott idáig? Honnan érkezett? A hegyekből jöhetett, nem tudnám megmondani, hogy miért gondolom így, de azt hiszem a hegyeken túlról jöhetett. A sebei magukért beszéltek, a nap csúnyán szétégette a bőrt, de volt még valami, ami megragadta a figyelmemet. Fagyási sebek borították, a lábfeje fekete volt, valószínűleg üszkösödhetett, mert kellemetlen szagot árasztott, ugye érti mire gondolok?

Kín és jaj! Szerencsétlen emberen segíteni, ez volt az egyetlen gondolatom. A protein shake a biciklimen volt, lekapcsoltam a palackot és odaadtam neki, aztán megindultam vissza a kocsihoz. És reméltem, hogy nem késő, hogy sikerül megmentenem, életben maradhat, ha időben visszajövök érte. De amikor visszajottem, úgy másfél óra múlva, eltűnt, sehol sem volt. A lepedő is eltűnt, és semmilyen jel nem árulkodott arról, merre távozott. Ez minden, amire emlékszem Őrmester. Mit gondol? Istenem...ha begyűjtötték...

- Ha begyűjtötték, már réges régen halott, akárcsak a maga családja. A fiát két hónapja veszítette el Santo Domingoban. Ez áll itt. Mondja, Mr. Nikodens Papamandros... Legyen Nick! Szólíthatom Nicknek? Melyik Santo Domingo? Melyik település, melyik falu a sok közül? Tudja, hogy 31 Santo Domingo van az Övezetben? Egyáltalán mit keresett maga délen?

Attól tartok, ismét rosszul mértem fel a helyzetemet. Teljesen fölösleges volt magamra vonni a biztonságiak figyelmét! Ha Lydia élne, most nem lennék benne a pácban, de így...Nem. Azért sem fogok visszaélni drága halottam emlékével! Nem fogok rá hivatkozni, semmilyen körülmények között, ezt megígérem nekd, te piszkosnyakú dagadék! Nem kapsz el zsrukám, most még nem.

- Aranyért mentünk a fiammal. Azután történt, hogy Bart Ferguson kihirdette, aki aranybányászattal kíván foglalkozni, húzza a seggét délre. Hát valamiből élni kell. Ott másmilyenek az emberek, de ezt maga is tudja. A fiam az utolsó napon tűnt el, már éppen feladtuk, csomagoltunk. A hírekből tájékozódva, mint mindenki, keletre készültünk. Azt mondták: alkalmi munkásokat toboroznak Massahuaqa-ban. A fiam még a katonai szolgálattól sem riadt vissza, és ott jó kiképzés van, ezt hallottuk, mindenki ezt mondta.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.