Köszönöm a linket, Zsuzsa!

Nagyon megörvendtem, hogy végre látok egy (interneten is elérhető) televíziós dokumentumfilmet a kolozsvári PUCK bábszínházról, ami nem kis dolog, figyelembe véve, hogy nem olcsó, reklám célt szolgáló propagandafilmről van szó. A kirajzolodó kép elsősorban nem népszerűsít, hanem dokumentál, megszólaltat, bemutat. Ez már jó. Képet alkothat magának a néző a kolozsvári bábszínház múltjáról, ebben is kitűnő munkát végez a film. Kovács Ildikó portréja és az Aranycsapat munkássága szerintem nem sikerült csöpögősre. Elllenkezőleg, engem az fogott meg, hogy a személyes találozások, kapcsolatok emléke milyen érzelmi töltetet sugároz, hogyan jelenik meg az interjúalanyok szemeiben, hangsúlyokban, kifejezésben. Nem láttam szomorúságot. Aktív visszaemlékezések voltak.

Kár hogy a jelent nem mutatja meg részletesebben, árnyaltabban. Talán nem célja, talán kevés az idő. Talán nincs mit mutatnia? Amit mégis megtudunk a film vége felé, abból rövidke néhány évet prognosztizálhatunk ennek az intézménynek, ha nem újítja meg magát. Ez is helyes jövőkép lehetne, bár bevallom, számomra kissé gyanús, mivel hosszú évek óta várat már magára ez a megújhodás, vagy nevezzük simán restrukturálásnak, újjászerveződésnek. Igaz, ehhez valamilyen irányvonalat kellene meghatároznia a mindenkori intézmény vezetőinek, s ilyen példa nem volt az utóbbi 12 évben. Ha valamilyen irányvonalat követ is a vezetőség, az nem egy felvállalt és következetesen végrehajtott műsorpolitika, vagy szociális felelősségvállalás - esetleg, Urambocsá! a művészi munkaerő teljesítményének korrekt jutalmazása - mentén látszik körvonalazódni, hanem a romániai tudományos-fantasztikus szituáció teremti magát újjá minden alkalommal: ez az "Érdekszférák harcának" sokadik epizódja, régi és új szereplőkkel. De ezek már inside infók, az én szubjektív tapasztalatom, amit gondoltam, ha már itt vagyunk, mellékelek a film mellé.  Jó net-tévé-nézést kívánok! Riki-Tiki-Tévé!

A Román Televízió magyaradásában volt látható, a Pódium februári műsorában. Készítették: Andor Norbert, Kötő Zsolt, T. Bányai Péter

www3.tvr.ro/magyar/2011/02/podium/

Ez ismét egy public domain movie, ezúttal egy film noir Ida Lupino rendezésében. Az első nő által rendezett film ebben a műfajban, és bizony megüti a mércét. Az Autóstoppos kissé szentimentális, de nem veti el a súlykot, és helyenként izgalmas megoldásokat, meglepetéseket is tartogat. A műfajfilmek kedvelőinek kötelező darab!

Mintha menta illata szállna, 

Kékköves ruhában három apáca,

Előttük az út még nem látszik a portúl.

Illatuk menta, mintha kicsordul...

Mintha, rézgálic színű lenn' az ég is!

Három apácát kirajzolja mégis.

Megettük a porban: sereg látszik, s lassan,

érkezik a harcosoknak álcozott sok angyal.

Védelmezni jőnek. Siet most a nap is,

Kékköves suhogást feketére vakít,

S a feketségből még feketébben, sokkal

Több harcosnak álcázott ördög gyűl a porban.

De, mintha mégis csendes lenne minden.

Elhalkult a csend is. Benn' is, minden szinten.

Megáll a két sereg, messze még a hajnal,

Farkasszemet néznek ördög és arkangyal.

A por leszáll az útra, leül egy apáca,

Ezüstben ázik kézfeje, bokája.

Apáca ruhája, ruhája szeglete,

Szegletnek fonákja fekete, fekete.

Kékköves mentának fekete levele,

Apáca illata vérszaggal vegyülve,

Poros út előtte, körötte látomás,

Irdatlan csatától vöröslő villanás.

Most szól és hangja mag' a Törvény!

Ereje sugárzik szájából mint tört fény.

Társnői ezt látván leborulnak térdre

"Ki vagy te?" firtatják szemeikkel kérdve.

"Én vagyok Ő! Erre nincs más válasz."

"Mire véljük haragodat Nővérünk ki támadsz?"

"Nem támadok, láthatod magad is,

amarra angyalok, de hol elmentünk: mit hagysz itt?"

"Miért van megettünk pokoli nagy sereg,

Ha mellettünk az Isten, kik azok? Kik ezek?!"

"Nővérünk, óh szent szűz, fájdalmad okáér'

Ne magad vádold: lányom, ez majd ráér."

És akkor az idősebb, elegánsabb asszony

Kezével megérinté hűvösen az angolt,

Aki, mivel ezért nem látta az öngólt kihajolt,

Túl kihajolt és a padlódeszkán landolt.

"Uram! Zárunk." "Sir?" "I'm OK. I'm Okay."

"Can You walk Sir? Should we call a cab for You Sir?"

A mondatok még nem laktak ilyen magasan soha.

Ha sikerült elérnem valamit, akkor azt jól megmarkoltam,

és hagytam, hogy húzzon föl, egyre följebb, míg

az első adandó alkalommal megragadtam egy másikat is (ez volt a főpincér) és a kettőnek egy pályát (azaz, mosdó, de minél hamarabb, és nem-nem, oda nem megyünk, ott a kijárat) szerettem volna szabni. No ilyenkor jönnek a nehézségek, jelzem, hogy ezt én is tudtam, csak azért nem ennyire feketére gondoltam, a menta mégiscsak egy alapvetően pozitív virág, vagy karakter, hadd fogalmazzam újra: virág-szereplő.

E videóért köszönet a  készítőknek és a Transindexnek. Jobb ha megnézitek, mert még időbe telik, míg elkészítjük a mi hét nyelven beszélő, nagyon-nagyon komoly digitális hatásokkal sokkoló, kihagyásos elbeszélésmóddal megszerkesztett werkfilmünket, s hogy addig is lássatok-halljatok valamit ebből a megismételhetetlen kísérletből, melyet jövő nyáron megismételünk, ha minden igaz. Jó szórakozást!

U.I. Ha lassan tölti be, akkor a videó elérhető eredeti helyén is, azaz kattints ide.