Sziasztok! Nos, amint látható, a tavaszváró buli megtette a magáét: távozott a tél, és most örülhetünk a napsütésnek, a melegnek, a várva várt Tavasznak.

:) :) :) :) :) :) :) (emlékeztek még a díszítősorra?) :) :) :) :) :) :) :)

Folytatásként itt a következő party, szeretettel várunk Mindnyájatokat április 8-án, este 21 orától a Downtownban. Bulizzunk egy utolsót, mielőtt mindenkit elkap a Húsvéti Láz, ünnepeljünk együtt Buddha születésnapján, mely - talán nem véletlenül - egybe esik az Emberszeretet Világnapjával is. Véletlenek pedig nincsenek. Hogy ez mennyire így van, azt példázza egy apró infó, ami a plakát tervezése közben érkezett. Angol helyesírásomat kétségbevonva rákerestem a szerdára, és ha már kiadta a gúgli a wikipédiás találatot is, kiváncsiságból megnéztem, mit lehet írni egy olyan címszó alatt, hogy WEDNESDAY. Idézem: 

"In Romance languages it is derived from the name of the Roman god Mercury: mercredi (French), mercoledì (Italian), miércoles (Spanish), miercuri (Romanian), dimecres (Catalan), dies Mercurii (Latin). Similarly, in most of the Indian Languages the name for Wednesday, Buddhavar is derived from the Vedic name for Mercury, Buddha. Buddh is also used in Urdu." 

(Wikipedia)

Aki a teljes szócikkre kíváncsi, itt a link: http://en.wikipedia.org/wiki/Wednesday 

Ezek tudatában már meg se nézem, hogy telihold lesz-e vagy holdfogyatkozás :) , de minden lehetséges, és ez így van jól.

Zenéről gondoskodik:                        Visual mix:

so bones - botiboti - soundscape        tito - banathy

Azoknak üzenem, akik voltak olyan kedvesek és megírták véleményeiket, hozzászólásaikat a Vivid Colours Vision bulival kapcsolatosan, valamint azoknak is, akik most jönnek első ízben, hogy ezúttal nem lesznek táncoslányok, viszont lesz sör és minden egyébb, ami egy kulturált pub kínálatából nem hiányozhat, valamint tiszta a WC. :))

Ezzel búcsuzom is, hozzászólásokat, kommenteket továbbra is ide, valamint a

 apropo.blog.com/ címre varunk. Látogassátok bizalommal, infó minden mennyiségben, nemsokára föltesszük a fotókat is, ha sikerül lenyomozni a fotóst, hehe...

Üdv,

Jenchi

Az éheseknek, a szomjazóknak, a ruhátlanoknak, a földönfutóknak és nekünk adatott meg az az egyedi lehetőség, hogy két hét alatt végigturnézzuk Érmellékét és a Szilágyságot egy olyan periódusban, amikor nem lehet. Elmondták ezt többször és több helyen is: nem jó időszakban tetszik jönni, mert pusztít a járvány az iskolákban, óvodákban. Nem lehet, mert lejárták már Meleg Attiláék, a váradi magánbábszínházzal. Nem jó, mert hideg van és nem lehet kifűteni a kultúrházat.

Mi az, hogy nem lehet? Háborodott, öreg színész kollégánk beizgult: neki, a mindig izgága és minden-lében-kanál Marcinak, ez igazi kihívásként csenghetett, arról nem is beszélve, hogy a megpályázott és megkapott magyarországi pénzt, március 15-ke előtt, el kellett költeni. Szóval mese nincs - mese kell a szórvány magyarságnak, most, még akkor is, ha két kézzel kell legyúrjuk a torkukon. Nos, ilyen feltételek mellett, semmi csodálkozni való nincs azon, hogy mindenhol koloncként kezeltek, alig várták, hogy menjünk már az anyánk keservibe, a bábszínházunkkal együtt. Ha csodálkozni nem is, de káromkodni azt muszáj volt. Borzasztó hangulatban, agresszív légkörbben és egymás szidásával telt el a két hét, nagyon sok előadás nézők hiányában, azaz, a rossz szervezés miatt, elmaradt. Ahol mégis megtartottuk, ott be kellett gyűjteni három falunyi gyereket, hogy legyen akinek játszunk. Volt persze teltház is, de őszintén, én most nem tudok erről a turnéról pozitívan beszélni. Elfogult vagyok és dühös, de ezt meg is magyarázom mindjárt, hogy miért. Előbb itt van néhány fotó, Kovács Ferenc kollégám jóvoltából.

Szilágyzovány - a református parókia borpincéje előtt

Előadás valamelyik faluban - a Világszép Nádszálkisasszony-t játszottuk

Ez a kép, nem beállítási hiba miatt homályos, hanem befűtötték a Lompért-i kultúrházat, sajnos a kémény nem volt összeillesztve rendesen: mindenki köhögött a füsttől, beleértve a gyerekeket is.

És még hány meg hány kaland, játék és móka volt, amiről nem készült kép, vagy videó felvétel! A kutyafáját, de jól megvoltunk! Első héten kaptunk olyan reggelit, amit nem lehet elfelejteni: avas szalonnát, s mellé találóan, marmaládét. Na, erre kössél bogot! Második héten jó volt a kaja, egy rossz szavam nem lehet, a Zoványi pap bácsi most is, mint mindig kitett magáért. Mi is kitettünk magunkért. Testületileg, hiszen képviselt minket Marci, ugyebár, akinek szívügye a falufejlesztés, valamint az oktatás, olyan szinten, hogy megtanítja az ácsot arra, hogyan kell és milyen fából tetőszerkezetet építeni, a földművesnek hasznos tanácsokat ad arra nézve, hogy mit hogyan kell csinalni, szóval...jobb, hogy nem tudom, milyen okosságokat mondott a tiszteletes úrnak. Nagyon festői figura ez a Marci, valóban, viszont ha a közeledben van, jobb ha menekülsz. 

Az első hét utolsó napján előszőr a sírógörcs kapott el a kocsiban, de mivel nem engedhettem meg magamnak ekkora érzelmi kitörést, a visszafolytott gombócok lassan felgyültek és pánikrohammá alakultak. Be voltam zárva egy autóba, az agresszívitással, a zéro toleranciával, az alkoholizmussal, a butasággal, az elcseszett életek során felgyűlt feszültségekkel, amelyek fortyogtak és kitörtek, szidalmakat és trágárságokat fröcskölve szerte szét. Olyan volt nekem ez a két hét, mint egy rossz családi légkör. Mint egy válás előtti veszekedéses periódus, amit a szobámba zárva sem tudok nem meghallani. Az Érmellékén sártenger, színesre festett vályogkunyhó-negyedek a falvak szélein, szegénység, plasztik tekenyők nekitámasztva a falnak, gyermek a nővére karján, visszanéz az autóból kifele bámulókra, az ajtó helyett pokróc... Az Unikum decije 7 lej, a vodka 1 lej. 50 baniból iszol egy fél decit. Játszottunk Szalacson, Asszonyvásárán, Bályokon és Érsemjénben, s még ki tudja hol... Hazaértem és zokogtam a zuhany alatt. Lassan megnyugodtam, és megpróbáltam kipihenni magam, aztán hétfőn ismét útra keltünk, ha lehet ilyesmiről érdemben beszélni, akkor azt mondhatom, hogy még keservesebb hangulatban, megtört lélekkel és belenyugodva a sorsunkba, mint a hadi foglyok.

Nos, lehet kérdezni, szívesen válaszolok. Mi történik a paraván mögött? Milyen indulatok és frusztrációk maradnak sötétben és meddig? Miért kell nekem 30 éves előadásokban játszanom, amelyeket felújítanak, bár tudják jól, hogy soha sem fogja megütni azt a színvonalat, amit az egykori Aranycsapat elért, egykoron? Miért nem foglalkozik mindenki a saját dolgával és keveri a szart? Ezekre a kérdésekre nekem sincs válaszom, de egyet tudok: itt fel fog robbani a bili. Ezt megígérhetem. Mindennek eljön az ideje, és a PUCK Bábszínház fölött egyre feketébb az égbolt...

Maradok tisztelettel, aki voltam:

Jenci

KI MIT LÁT AZ ABLAKBÓL? 

 foto: Pál Botond

Kolozsvár - 2008 október 19 - Szamos-part