Ma (2009 december 18) kerül sor Sapientia EMTE fotó-film-média szakán tavaly harmadéves diákok (azaz MI) televíziós műsorösszeáálításának levetítésére 17:30-tól a Victoria moziban. Utána buli a Downtownban. Lesz reklám, kisfilmek, és még nemtom mi szokott lenni a tévében, de az is lesz. Mindenkit szeretettel várunk, a belépés tudomásom szerint ingyenes. Feliratozás nincs.

Ez ismét egy public domain movie, ezúttal egy film noir Ida Lupino rendezésében. Az első nő által rendezett film ebben a műfajban, és bizony megüti a mércét. Az Autóstoppos kissé szentimentális, de nem veti el a súlykot, és helyenként izgalmas megoldásokat, meglepetéseket is tartogat. A műfajfilmek kedvelőinek kötelező darab!

Mintha menta illata szállna, 

Kékköves ruhában három apáca,

Előttük az út még nem látszik a portúl.

Illatuk menta, mintha kicsordul...

Mintha, rézgálic színű lenn' az ég is!

Három apácát kirajzolja mégis.

Megettük a porban: sereg látszik, s lassan,

érkezik a harcosoknak álcozott sok angyal.

Védelmezni jőnek. Siet most a nap is,

Kékköves suhogást feketére vakít,

S a feketségből még feketébben, sokkal

Több harcosnak álcázott ördög gyűl a porban.

De, mintha mégis csendes lenne minden.

Elhalkult a csend is. Benn' is, minden szinten.

Megáll a két sereg, messze még a hajnal,

Farkasszemet néznek ördög és arkangyal.

A por leszáll az útra, leül egy apáca,

Ezüstben ázik kézfeje, bokája.

Apáca ruhája, ruhája szeglete,

Szegletnek fonákja fekete, fekete.

Kékköves mentának fekete levele,

Apáca illata vérszaggal vegyülve,

Poros út előtte, körötte látomás,

Irdatlan csatától vöröslő villanás.

Most szól és hangja mag' a Törvény!

Ereje sugárzik szájából mint tört fény.

Társnői ezt látván leborulnak térdre

"Ki vagy te?" firtatják szemeikkel kérdve.

"Én vagyok Ő! Erre nincs más válasz."

"Mire véljük haragodat Nővérünk ki támadsz?"

"Nem támadok, láthatod magad is,

amarra angyalok, de hol elmentünk: mit hagysz itt?"

"Miért van megettünk pokoli nagy sereg,

Ha mellettünk az Isten, kik azok? Kik ezek?!"

"Nővérünk, óh szent szűz, fájdalmad okáér'

Ne magad vádold: lányom, ez majd ráér."

És akkor az idősebb, elegánsabb asszony

Kezével megérinté hűvösen az angolt,

Aki, mivel ezért nem látta az öngólt kihajolt,

Túl kihajolt és a padlódeszkán landolt.

"Uram! Zárunk." "Sir?" "I'm OK. I'm Okay."

"Can You walk Sir? Should we call a cab for You Sir?"

A mondatok még nem laktak ilyen magasan soha.

Ha sikerült elérnem valamit, akkor azt jól megmarkoltam,

és hagytam, hogy húzzon föl, egyre följebb, míg

az első adandó alkalommal megragadtam egy másikat is (ez volt a főpincér) és a kettőnek egy pályát (azaz, mosdó, de minél hamarabb, és nem-nem, oda nem megyünk, ott a kijárat) szerettem volna szabni. No ilyenkor jönnek a nehézségek, jelzem, hogy ezt én is tudtam, csak azért nem ennyire feketére gondoltam, a menta mégiscsak egy alapvetően pozitív virág, vagy karakter, hadd fogalmazzam újra: virág-szereplő.

E videóért köszönet a  készítőknek és a Transindexnek. Jobb ha megnézitek, mert még időbe telik, míg elkészítjük a mi hét nyelven beszélő, nagyon-nagyon komoly digitális hatásokkal sokkoló, kihagyásos elbeszélésmóddal megszerkesztett werkfilmünket, s hogy addig is lássatok-halljatok valamit ebből a megismételhetetlen kísérletből, melyet jövő nyáron megismételünk, ha minden igaz. Jó szórakozást!

U.I. Ha lassan tölti be, akkor a videó elérhető eredeti helyén is, azaz kattints ide.