Kezdem az elején, talán úgy lesz a legkönnyebb, bár a sok élmény és sör még egyelőre megzavart méhrajként (óh, be szépen megaszondtam!) döngicsél a fejemben. Pontosan nem tudom, de kb másfél hónappal a húszadik Tusványos fesztivál előtt kezdtünk el készülni. A projekt a Hidro-Plastik Theater nevet kapta, és ez röviden magában foglalja az elképzelést: vízi bábszínházat csinálni a Csukás tóban, műanyag palackok és természetes anyagok felhasználásával.

   Előkészületeink egyik első fázisában szemügyre vettük Google Earth segítséggel a tavat, de ebből nem derült ki a lényeg, pontosabban fogalmunk sem volt: milyen mély lehet a víz? Szerencsére, egy héttel a fesztivál előtt, Bán Attila kiment a tóhoz, helyszíni fotókat készíteni.

 A fotók alapján még mindig tudtuk megállapítani a víz mélységét, de már gyanítottuk, mi lapulhat a felszín alatt.

   A vízi bábszínház hagyományosan vietnámi műfaj. A tábor első napjaiban ez szóba is került, és bár mi nem ebből az irányból közelítettünk a vízen járás tehnikai megvalósításához, tanulságos volt látni-hallani, hogy nem teljesen ismeretlenek azok a vizek, melyekre evezni készülünk. Kellemes meglepetés volt, akárcsak a táborlakók érdeklődése, míg az úszó bábokat és díszleteket készítettük.

 "Mi lesz ez?" "Hogyhogy mi? Sátor. Nem látod?"

Ilyenkor felnéztünk a faragásból, ragasztásból, kötözésből és ötvenegyedikszer is elmondtuk, hogy nem sátor lesz ez, hanem maga Jézus, aki a vízen fog járni, vagyis úszni péntek délután. "Hánytól lesz az előadás?" Nos, ez volt az a kérdés, amire nem tudtunk mit felelni. "Délután. Négy és öt között. Olyasmi."

   A Tusványos Pressben ezalatt naponta megjelent a hír, miszerint az Apropo! Kulturális Egyesület palackokat gyűjt, díszletet épít, castingol, dobost keres és hasonlók. Mi nagyon örültünk a hírverésnek, valamint gyorsan beláttuk, hogy nem ártott volna egy nagyobb sátorral érkezni. Kétszemélyes retró-sátrunk alig kivehetően bújt meg az igluk halmazában, mégis, amikor szomszédainktól gyűjteni kezdtük a palackokat, a sátor előtt elhelyezett szemeteszsákban hirtelen magától is gyűlt némi műanyag hulladék. Jónéhányan saját kezüleg hozták a kiürült "nájlon-üveget", dacolva a napszúrással, másnapossággal és természetesen a Dakota nép harcos fiaival, akik karkötő nélkül nem engedik hozzánk jönni a táborozókat, ha nem sátorlakó az illető, szóval, ezért a gesztusért is hálás köszönet. Megjegyzem, hogy amikor azt mondtuk, hulladékból készítjük a bábokat, nem a félig üres pástétomos konzervre és a rothadt paradicsomra gondoltunk. Az viszont való igaz, hogy mi sem láttunk egyetlen helyet sem a tábor területén, ahol szelektíven folyt volna a hulladékgyűjtés. Pedig hát a rendezvény mottójában - a Húsz esztendőm hatalom! mellett - az is ott állott, hogy Tusványos 2009.Természetesen! Naív ember (pl. én) egyből arra gondol, hogy itt aztán olyan zöld lesz minden, mint anno a Paradicsomban. Nem volt annyira zöld.

 Elkészült Jézus mogyorófa váza és megérkezett Szabó Attila, a rendező is. Szétszórtuk, majd saját kezüleg szelektáltuk a hulladékot.

   A történetben, amelyet előadni készültünk, a vízen járás csodája, Péter kishitűsége, a csodás kenyérszaporítás és Máté statisztikusi képességei bontakoztak ki, viccesen és - ezúttal valóban! - kísérleti körülmények között. Három kávé mellett megcastingoltuk Hermannt s nekiláttunk a munka második szakaszának. A tanítványok csónakjához még tervrajz is készült. Maguk a tanítványok darabokban érkeztek Kolozsvárról a Szabó Attila hátizsákjában, babaruhák és gyerekcipők formájában. Ezeket aztán palackokkal és szivaccsal kellett kitömni: így lett teste a báboknak.

 A csónak vázlata a porban.

 Délutánra Jézus öltözéket kapott és kezeket, elkészült a csónak, majd felkerültek rá a palacktestű bábok.

 Kezdődhet a próba! Szabó Attila három apostolt alakított az előadásban.

 A vízen járást megelőzi a vízben, pontosabban a hínár- és egyébb aljzatnövényekben való járás, ahol a lábra ragasztott kínai papucs, simán állíthatjuk, hogy alapfelszerelés. A találmány joga Bán Attilát illeti, aki szerint a szkoccs - majdnem mindent megold.

    Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy amint haladunk előre a történetben, egyre több lesz a kép és egyre rövidebb az írásbeli tudósítás? Valahogy így volt ez ott is, amikor a fotók készültek. Első nap sok volt a szöveg, fogyott a sör és más legális tudatmódosítószerek, természetesen alig maradt néhány homályos kép (lásd  alább).

 Apropó! Ez a sátor ismerős...

De akkor bemásztunk a tóba - és ettől kezdve megnőtt a tét. Dolgozni kellett: befejezni a keretet, kötözni rá textíliát, fekete szemetes zacskót, száraz hínárt és szénát ragasztani a fejre, babaruhába öltöztetni a palackokat, varrni, dróttal átlyukasztani és kampóval rögzíteni az apostolokat a csónakhoz...és péntek reggelre minden készen állt. 

 A víz kellemes volt. Valaki megkérdezte: egytől-tízig skálán hányasra értékelem? "Nyolcas!" mondom én, mire ő: "Na, hadd el! Hogyne!". Pedig tényleg langyos volt. Attila is tanúsíthatja.

 És Endre is, azaz Máté apostol, a statisztikus tanítvány. Ő sem fázott.

 A nap elbújt a felhők mögé, félő volt, hogy eső miatt elmarad a produkció.

 "Még tekerjél rá. Úgy. Most már jó lesz."

 A próbák alatt folyamatosan takarították a tavat, a vendéglő alkalmazottai a hídról, a táborozók és turisták pedig a partról bámészkodtak.

 Mit visz a kishajó?

 Ennél mélyebb ne legyen!

Péter és Máté

 "Lesz ma eső vagy nem lesz? Te mit szólsz, Máté?" "Hümm-hümm" - válaszolt a tudósító tanítvány. És igaza volt.

 Péter a vízenjárást gyakorolja.

   A próba végeztével elnyúltunk a fűben és vártuk a közönséget. Vagy az esőt. Aztán öt órakor megkondultak a harangok, a közönség pedig a parton ülve dobolni kezdett a kiosztott műanyag palackokkal. És kisütött a nap. Megkezdődött az előadás.

   (Tusványos történelmének első vízi bábelőadását nemsokára teljes egészében megtekinthetitek a neten is. A felvétel digitalizálása és vágása folyamatban. Addig is ajánlom kedves figyelmetekbe a banathy.blogspot.com/ oldalon található fotókat és tudósítást, amit még a tábor ideje alatt töltött fel Attila.)

010101

A majálisról fotók is készültek. Bizony még videófelvétel is, azt, sajnos még nem digitalizáltuk. De hamarosan az is meglesz. És akkor aztán megnézheted magadat, fiam. Addig is megtekinthetsz néhányat a helyszínen készült képek közül, nemsokára több is lesz, csak regisztráljak én is végre egy képfeltöltő oldalon :) Az alábbi képeket Pál Botond és Bán Attila készítették.

Fesztiválunk van!

|KOMM| MAC | CAM |

Kortárs Művészeti Modul  1 – Modul de Arta Contemporana 1 – Contemporary Art Module 1

Május 23-án, szombaton első ízben kerül megrendezésre Kolozsváron, a |KOMM|MAC|CAM|, azaz a „Kortárs Művészeti Modul ”, mely ezúttal a kortárs művészet humorforrásaira koncentrálva ad lehetőséget az érdeklődőknek  olyan alkotók munkáinak megismerésére, akik alkotásaik révén, kortól függetlenül birtokolják és élvezik a „kortárs” jelzőt - is. Az egynapos rendezvény a Heltai Vendégház kertjében veszi kezdetét déli 13 órakor, a Clinicilor/Mikó utca 18 szám alatt, este 21 órától pedig,  az Eroilor 9 szám alatti Hypnose nevű klubban, ahol hajnalig tartó bulival zárja a rendezvényt a rezidens dj-ek  és budapesti meghívottjaik csapata, melyre szeretettel várunk mindenkit.

A bogrács beüzemelése után megtekinthető Szabó Attila végtelenített performansza, mely „Az élet értelme” címet viseli, idézve az angol humor éllovasait, a Monthy Python megkerülhetetlen csapatát. Ezután kerül vetítésre, Kovács Ildikó humorának emlékére, az 1976-ban bemutatott Csokonai mű, az „Özvegy Karnyóné” előadásának arhív felvétele, melyet beszélgetés követ Hegyi Réka,  a Hamlet.ro főszerkesztőjének  moderálásával .

Az első modul keretében sor kerül egy kevésbé szokványos, szabadtéri előadásra is. Dan Tilea darabja műfajilag leginkább stand-up tragedy, melyet ARTO FAN HOH címen több éve nagy sikerrel  játszik. A darab Vincent Van Gogh, Antonin Artaud és Dan Tilea saját személyén keresztül  átívelve mutatja be, a mindenkori őrült és az egészséges egyén illetve társadalom konfliktusát, az ebből származó ítéletek objektívitását kérdőjelezve meg.

Csoportos kiállításunkon öt szerző: Bán Attila, Ferenczy Botond, Starmüller Géza,  Szabó András és Török Tihamér  vesz részt fotóval, installációval, grafikával és festményekkel.

A 18 órakor kezdődő irodalmi páholyban, a Korunk fiatal szerzői – Láng Orsolya, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál és Visky Zsolt – olvasnak fel saját műveikből, Cseke Róbert és a házigazdák - Vári Csaba (költő) és Balázs Imre József, az antológia szerkesztője  –  társaságában.

Lesz ezenkívűl gitározás, zsonglőrözés, pikáns népdalcsokor,  pólófestés, és közös főzés. Töltsük hát együtt jó hangulatban, kreatív környezetben a hét hatodik napját!

Bővebb információkkal a plakátok és szórólapok szolgálnak, a részletes program elérhető továbbá a www.apropo.blog.com oldalon.

Apropó! Jó szórakozást kívánunk minden kedves érdeklődőnek! A szervezők.

Az éheseknek, a szomjazóknak, a ruhátlanoknak, a földönfutóknak és nekünk adatott meg az az egyedi lehetőség, hogy két hét alatt végigturnézzuk Érmellékét és a Szilágyságot egy olyan periódusban, amikor nem lehet. Elmondták ezt többször és több helyen is: nem jó időszakban tetszik jönni, mert pusztít a járvány az iskolákban, óvodákban. Nem lehet, mert lejárták már Meleg Attiláék, a váradi magánbábszínházzal. Nem jó, mert hideg van és nem lehet kifűteni a kultúrházat.

Mi az, hogy nem lehet? Háborodott, öreg színész kollégánk beizgult: neki, a mindig izgága és minden-lében-kanál Marcinak, ez igazi kihívásként csenghetett, arról nem is beszélve, hogy a megpályázott és megkapott magyarországi pénzt, március 15-ke előtt, el kellett költeni. Szóval mese nincs - mese kell a szórvány magyarságnak, most, még akkor is, ha két kézzel kell legyúrjuk a torkukon. Nos, ilyen feltételek mellett, semmi csodálkozni való nincs azon, hogy mindenhol koloncként kezeltek, alig várták, hogy menjünk már az anyánk keservibe, a bábszínházunkkal együtt. Ha csodálkozni nem is, de káromkodni azt muszáj volt. Borzasztó hangulatban, agresszív légkörbben és egymás szidásával telt el a két hét, nagyon sok előadás nézők hiányában, azaz, a rossz szervezés miatt, elmaradt. Ahol mégis megtartottuk, ott be kellett gyűjteni három falunyi gyereket, hogy legyen akinek játszunk. Volt persze teltház is, de őszintén, én most nem tudok erről a turnéról pozitívan beszélni. Elfogult vagyok és dühös, de ezt meg is magyarázom mindjárt, hogy miért. Előbb itt van néhány fotó, Kovács Ferenc kollégám jóvoltából.

Szilágyzovány - a református parókia borpincéje előtt

Előadás valamelyik faluban - a Világszép Nádszálkisasszony-t játszottuk

Ez a kép, nem beállítási hiba miatt homályos, hanem befűtötték a Lompért-i kultúrházat, sajnos a kémény nem volt összeillesztve rendesen: mindenki köhögött a füsttől, beleértve a gyerekeket is.

És még hány meg hány kaland, játék és móka volt, amiről nem készült kép, vagy videó felvétel! A kutyafáját, de jól megvoltunk! Első héten kaptunk olyan reggelit, amit nem lehet elfelejteni: avas szalonnát, s mellé találóan, marmaládét. Na, erre kössél bogot! Második héten jó volt a kaja, egy rossz szavam nem lehet, a Zoványi pap bácsi most is, mint mindig kitett magáért. Mi is kitettünk magunkért. Testületileg, hiszen képviselt minket Marci, ugyebár, akinek szívügye a falufejlesztés, valamint az oktatás, olyan szinten, hogy megtanítja az ácsot arra, hogyan kell és milyen fából tetőszerkezetet építeni, a földművesnek hasznos tanácsokat ad arra nézve, hogy mit hogyan kell csinalni, szóval...jobb, hogy nem tudom, milyen okosságokat mondott a tiszteletes úrnak. Nagyon festői figura ez a Marci, valóban, viszont ha a közeledben van, jobb ha menekülsz. 

Az első hét utolsó napján előszőr a sírógörcs kapott el a kocsiban, de mivel nem engedhettem meg magamnak ekkora érzelmi kitörést, a visszafolytott gombócok lassan felgyültek és pánikrohammá alakultak. Be voltam zárva egy autóba, az agresszívitással, a zéro toleranciával, az alkoholizmussal, a butasággal, az elcseszett életek során felgyűlt feszültségekkel, amelyek fortyogtak és kitörtek, szidalmakat és trágárságokat fröcskölve szerte szét. Olyan volt nekem ez a két hét, mint egy rossz családi légkör. Mint egy válás előtti veszekedéses periódus, amit a szobámba zárva sem tudok nem meghallani. Az Érmellékén sártenger, színesre festett vályogkunyhó-negyedek a falvak szélein, szegénység, plasztik tekenyők nekitámasztva a falnak, gyermek a nővére karján, visszanéz az autóból kifele bámulókra, az ajtó helyett pokróc... Az Unikum decije 7 lej, a vodka 1 lej. 50 baniból iszol egy fél decit. Játszottunk Szalacson, Asszonyvásárán, Bályokon és Érsemjénben, s még ki tudja hol... Hazaértem és zokogtam a zuhany alatt. Lassan megnyugodtam, és megpróbáltam kipihenni magam, aztán hétfőn ismét útra keltünk, ha lehet ilyesmiről érdemben beszélni, akkor azt mondhatom, hogy még keservesebb hangulatban, megtört lélekkel és belenyugodva a sorsunkba, mint a hadi foglyok.

Nos, lehet kérdezni, szívesen válaszolok. Mi történik a paraván mögött? Milyen indulatok és frusztrációk maradnak sötétben és meddig? Miért kell nekem 30 éves előadásokban játszanom, amelyeket felújítanak, bár tudják jól, hogy soha sem fogja megütni azt a színvonalat, amit az egykori Aranycsapat elért, egykoron? Miért nem foglalkozik mindenki a saját dolgával és keveri a szart? Ezekre a kérdésekre nekem sincs válaszom, de egyet tudok: itt fel fog robbani a bili. Ezt megígérhetem. Mindennek eljön az ideje, és a PUCK Bábszínház fölött egyre feketébb az égbolt...

Maradok tisztelettel, aki voltam:

Jenci